A Magyar Köztársaság Országgyűlése az 1999. évi LII. törvényben rögzítette, hogy a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara a Miskolci Egyetemről leválva, 2000. január 1-jétől Dunaújvárosi Főiskola néven mőködik tovább. Ezzel elhárultak az akadályok egy önálló, olyan állami főiskola kialakítása elől, amely hangsúlyozottan a város és közvetlen környezete számára a szellemi és kulturális központ funkciót betöltve, a régió meghatározó felsıoktatási intézménye lehet.
A főiskola jogelődje 1962-ben kezdte meg mőködését Felsıfokú Kohóipari Technikum néven, amely 1969-től minisztériumi döntés alapján a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Egyetemi Kara lett. A kari struktúra létrehozását és az NME-hez kötését az indokolta, hogy egyrészt a korszak hangsúlyozott nehézipari fejlesztése megkövetelte a vállalati szervezet szakmai megerősítését azáltal, hogy a termelésirányítói szerepre a bizonytalan szakmai egzisztenciájú felsıfokú technikusok helyett kvalifikáltabb, üzemmérnöki végzettséggel rendelkezıket kívánt állítani, másrészt az új egyetemi kar képzési profilja, a kohász- és gépészképzés szakmai hátteret és egyetemi kimenetet csak a miskolci egyetemen kaphatott.
Ekkor, 1970-ben indult el a mai mérnökinformatikus szak elődje, a szervező szak. A szakmai és a gazdasági irányítás a Miskolc - Dunaújváros távolság miatt a gyakorlatban nehézkesen funkcionált. Az egyetemi kar évek óta gyakorlatilag önállóan mőködött, mind szakmai, mind gazdasági téren egyedül oldotta meg feladatait. A 90-es években a képzési struktúra is jelentősen módosult, oktatott szakjaink között a kohász- és gépészképzés − az oktatott hallgatók számát illetıen − kisebb jelentıségővé vált, ám az 1993-ban indított gazdálkodási szak felfelé ívelő pályára állt.
A főiskola az ország legkülönbözőbb felsőoktatási intézményeivel folytatott szakmai együttmőködést. Szakmai-módszertani együttmőködések, sportkapcsolatok, diákhagyományok és szakmai rendezvények révén már ekkor ezer szállal kötıdött több hazai és külföldi felsıoktatási intézményhez. A város és a régió igényeinek kielégítése a fıiskola számára alapvetı feladat, s ez vonatkozik a szakstruktúrára, az indítandó új szakokra, a kutatási feladatokra éppen úgy, mint a szellemi centrum szerepre, valamint a helyi közéletben való fokozott közremőködésre.
A 2000. évtől önálló intézménnyé vált a Dunaújvárosi Főiskola, a fejlődése újabb szintre emelkedhetett. Az első évtizedben lehetőség nyílt az infrastruktúra korszerősítésére és fejlesztésére, így a beruházásokkal egy ötezer fős európai campus épült ki a belvárosban. Az intézmény minıségi törekvését jól mutatja, hogy elsıként kapta meg 2003 tavaszán a magyar állami felsıoktatási intézmények közül az ISO 9001:2000 rendszerszabvány szerinti minıségirányítási tanúsítást. A mőszaki, informatikai és közgazdasági szakok mellett 2004-ben megkezdıdhetett a kommunikáció és a mővelıdésszervezı szakon is a képzés, majd a Bologna-folyamatnak köszönhetıen 2005-tıl mesterképzésben a tanár-mérnöktanár szakoké is, így bölcsészettudományi és társadalomtudományi szakokkal is bıvült a képzési kínálat. A külföldi hallgatók számára 2006- tól angol nyelvő képzéseivel nyitott az egyetem a nemzetközi oktatási piacon. 2012-re jelentıs kutatás-fejlesztési bázis épült ki a campuson, az intézmény sikeres pályázatainak és partnereinek köszönhetıen.
2016. január 1-jétől egyetemmé vált az intézmény.
Minőségügyi szempontok alapján a Dunaújvárosi Egyetem jelenleg a MAB-elvárások, a nemzetközi ESG 2015 – alapelveknek és szempontoknak való megfelelésre törekszik.